„Ez egy sajnálatos eset” – Orbán Viktor Indiából üzent
A csádi eseményeket kommentálta a miniszterelnök.
Míg más európai országok a háborúk tüzelésében hisznek, addig a magyar hadsereg inkább elmegy a fekete kontinensre – megakadályozni a háborút.
Ha a közeljövőben magyar katonákat lát majd román zászlók környékén gépfegyverrel sertepertélni, az nem azért lesz, mert a Mi Hazánk nemzeti múzeumi puccsát követően megkezdődött a revízió. Hanem azért, mert az Országgyűlés tegnap megszavazta: kétszáz katonát küldünk Csádba, hogy segítsünk rendet tartani arrafelé.
És Csád zászlaja – mit ad Isten – tökéletesen megegyezik Romániáéval. De persze nem ezért csináljuk.
(Kacsintós szmájli.)
Hanem azért, mert ez a békepártiság a gyakorlatban: a háború megelőzése. Ezek azok a dolgok, amik miatt jogunk van Ukrajna ügyében is világosan kimondani, hogy megelőzhető, felesleges és megnyerhetetlen háborúra nem pazaroljuk semminket sem. Szállítson oda fegyvert és adjon rá pénzt, akinek hét anyja van. Míg más európai országok a háborúk tüzelésében hisznek, mi inkább segítünk őket megelőzni.
Arra viszont nem sajnálunk pénzt, paripát, katonát.
Csád körül dominóként omlik össze a száheli Afrika: 2021-ben Maliban és Guineában, 2022-ben Burkina Fasóban, idén meg Nigerben puccsolták meg a hellyel-közzel demokratikusan megválasztott elnököket, s a helyükbe odaültek a katonák. Ami lehetne nekünk akár édesmindegy is, hiszen kit érdekel, hogy egy afrikai sivatagban
korrupt civil elnök vagy valami önjelölt antiimperialista felszabadítási népfront szintén korrupt ellentengernagya dirigál.
De nem mindegy, mert Maliban, Burkina Fasóban és Nigerben ellentengernagyék hathatós orosz segítséggel vették át a hatalmat, s cserébe kidobták nevezett országokból a francia hadsereget.
Ami nekünk megintcsak lehetne édesmindegy, hiszen kik vagyunk mi, hogy az afrikai francia érdekszféra összeomlása miatt hullassunk krokodilkönnyeket. A gyarmatosításnak vége, kerestek rajta eleget, majd vesznek uránt Kazahsztánból, ha Niger többet nem ad. De mégsem mindegy, mert a franciák arrafelé az egyetlenek, akik fel tudják venni a kesztyűt az élhetetlen Száhel lakóinak gyakran egyetlenként szociális támogatást nyújtó iszlamista terrorszervezetekkel. S itt jönnek képbe a mi érdekeink: minél több száheli kormány bukik, annál több helyről ebrudalják ki a franciákat; minél kevesebb helyen van elsődlegesen a franciák révén európai jelenlét, annál több tér marad a terrorszervezeteknek;
és minél több tér marad a terrorszervezeteknek, annál több migráns zúdul ki a Száhelből, illetve át a Száhelen.
Akik bizony felénk tartanak. Elemi magyar és európai érdek tehát, hogy minél több helyen maradjon fenn Afrikában a franciákkal kooperáló, stabil államhatalom. Ez a migránsválság egyik megoldása.
Ezért tehát Magyarország Európa érdekében segít a helyén tartani a válogatott iszlamisták szorongatta csádi kormányt. Amely kormányban a világon semmi szép nincsen, az elnök az előző elnök senki által meg nem választott fia – de franciabarát és iszlamista-ellenes, s ez Európa érdekét tekintve pont elég is. Így működik a külpolitika, cukisági alapon meg az állatkert működik.
Ízlelgessük tehát: az Európa-ellenesnek és oroszpártinak bélyegzett Magyarország
az Afrikában machináló oroszokkal szemben a szövetséges franciákkal összhangban cselekszik, s teszi mindezt Európa érdekében.
Nem fogunk érte köszönetet kapni; ha kapunk egyáltalán bármit, az némi kis francia politikai támogatás leheta (természetesen politikai feltételektől teljesen független) unióspénz-szappanoperánk kapcsán. Néha kicsit bokánrúgják majd az asztal alatt a legádázabb ellenségeinket. Ez is valami.
De nekünk azért jusson eszünkbe Csád, ha legközelebb leoroszpártiz és Európa gyengítésével vádol meg bennünket valami gyógyegér.
Találkozzunk a sivatagos Csádban, bürokrata urak.
Vágják ott az Európa-ellenességet az Európát védő magyar katonák szemébe!
(Nyitókép: Csád zászlaja)